Reményvesztés

Kezdek kételkedni abban, hogy minden rendben van, az ésszerű válaszok távlatában.  Nincsen semmi, ami reményt adna, hogy jövőmet valami kézben tartja. Nem becéz s nincsen bő mondata, csak néhány elvétett kedves szava. Félek, hogy minden hamuvá s köddé válik, ahol már nincs küzdelem, csak pánik. S ha szétesik minden, nincs az az isten, mely segít ezen, még az igaz szerelem csókja sem. S hiába a mondás, hogy porból lettünk, s porrá válunk. Mert egy elvesztett csata után, lehet soha többé fel nem állunk.