Hittem, elbuktam. ..

Összetörték pici szívem
Az élettől is elment a kedvem
Azt hittem újra rám talált a remény
De helyette pofán csapott, és
megtanította h az élet kemény

Hívogató szava hirtelen elillant
Vissza többé sosem pillant
Néma tűzben hullok teljen porrá  
Csalódottan tekintek vissza ő rá
Nyomorba gyötört, s így váltam hamuvá

Állapotok...

A jelek mindig zavarosak
Az álmok állandóan elmúlnak
reményekkel telve tovább állnak
Semmit se törődve azzal, amit a múltban láttak

Állj elém, és mondd, hogy szeretsz
Ennyi kéne és ott lennék veled
De tudom, hogy már enyém nem lehetsz
Mert szíved láncát már máshoz verted

Egy helyben állok, pont mint régen
Nem is láttalak az elmúlt évben
Lehet jobb is így, kevésbé fáj
Hogy nincs többé ott, a várj

Egyedül összegörnyedve fekszem az ágyon
Miközben nem jön szememre az álom
Elnyom mindent ez a szörnyű magány
Sötétség árad szét a testem minden pontján
Porrá hullik minden amiben eddig hittem
És nem marad más csak én és a jelen
Amiben nincs más csak kétely, mint elem...