Kagyvasz-kotyvasz

Hiányzol...!
Szeretném ha végre normális életem lehetne, semmiféle bujkálás vagy lebukás veszélye nélkül, csak élni és megélni a pillanatokat.
Olykor utálom, hogy szeretlek, mert ez a szeretet mindkettőnk számára fájdalmas.
Nem vagyok jó az érzelmeim kimutatásában! Ez tény! Viszont ha még ebből is vissza kell hogy fogjam magam teljesen elveszek...
Hiányzol! Szeretném ha több napot együtt tudnánk tölteni, ha jobban ismerhetnélek, ha a kedvedben tudnék járni. Ha a karjaid közt aludhatnék el... :'(
Közelegnek az ünnepek, és ismételten "egyedül" kell töltenem, mint két évvel ezelőtt is. Van egy párom, de nem tudok vele lenni...
Szokták kérdezni a kisgyerekeket, hogy mit hozzon nektek a Jézuska?
Az én válaszom az lenne: Őt!
Hogy miért, magam sem tudom. Annyira különbözőek vagyunk, nem illünk össze... Mégsem tudom elengedni... Mégis mindig bennem van az érzés, hogy küzdenem kell érte... Talán pontosan ezért... Olyan vagyok mint egy rossz pasi... Az kell, amiért meg kell, hogy küzdjek... De ez általában nem igaz Rám!!! Miért pont most lenne??? Szeretem a könnyen kapott dolgokat! Nem értem magam, nem értek már semmit! A régebben felmerülő bölcseleti gondolataim is kihaltak már...
Üres vagyok...
Szomorú...
Magányos...

Oktalanul!

Hajnal

Napok telnek el anélkül, hogy bármi értelmes történne velem. Lassan megint elfelejtem milyen élni... Minden rendelkezésemre áll ahhoz, hogy boldog legyek, mégis sikerül engednem a kísértésnek. Másfél hónappal ezelőtt nem ismertem azt a szót, hogy lehetetlen, csak mentem a fejem után és tettem, amit a szívem, a vehemenciám, a testem és a gondolatom kívánt. Csupán azért, mert ismét tudtam remélni!
- Bár írói hajlamom a boldogság hevében általában tovaszáll, mégsem bántam, hogy egy ideig nem "kellett" kiöntenem a szívemet a blogomnak. - 
Hittem, hogy ezúttal okosabban fogok cselekedni és nem lyukadok ki ott, hogy a tetteim és a múltam megismétlik önmagukat. Mintha a sorsom meg akarna leckéztetni... Hogy végre észrevegyem, nincs olyan, hogy büntetlenül, következmények nélkül "szórakozz". A szeretetnek, szerelemnek mindig ára van. Te döntöd el, hogy képes vagy-e mindent feladni érte, vagy hogy meddig vagy hajlandó elmenni azért, hogy  megments azt. Még akkor is, ha tudod, hogy az esélytelenek játszmájába kezdtél bele.

Rebekah Mikaelson -> The Originals

"We are the strongest creatures in the world, and yet we are damaged beyond repair. We live without hope, but we will never die. We are the definition of cursed - always and forever."

1. fejezet (Miért?)

Mindenkinek megvan a saját története, hogy miként vált azzá, aki jelenleg... Ehhez hasonlóan számomra is jutott néhány mesélni való az utókor számára.
Hogy hány évesen merészkedem meghozni azt a döntést, hogy ezt meg is osszam veletek?
Mindössze 19 évesen.
És, hogy miért?
Talán azért, mert abban reménykedem, hogy megtalálom a választ arra, hogy ki is vagyok én. Vagy csak azért, mert félek, hogy egyszer elveszítem azokat az emlékeket, amelyek megerősítik bennem, hogy van értelme küzdeni, azután is, ha elbukunk, újra meg újra... A személyiségünk állandóan formálódik, attól függően, hogy ki a családunk, kik a barátaink, vagy hogy kik az ellenségeink és még rengeteg másik tényező, mint például az is, hogy milyen dolgokon megyünk keresztül...

Song to My Dear

We kept in touch when I thought I'm freaky.
You were my hero when I was so lonely.
I felt, I'm special because of you.
But it was just the past not the future..

You break my heart every fucking day,
I feel, I shouldn't waste more time to stay.
You should let me go, that would be better for you.
Just say "I have to go because that's better for you"...

I hate, that our relationship couldn't be longer.
And I hate, that the world is so cruel.
But we aren't on the same level,
so I know, it wouldn't be a good romantic novel...

You're sad, when we are together,
And we can't kiss each other.
You cry when you are without me,
You suffer when you are with me...

You don't know what you want,
And it is not that brilliant.
Maybe you need a consultant.
I swear, it won't be redundant

You break my heart every fucking day,
I feel, I shouldn't waste more time to stay.
You should let me go, that would be better for you.
Just say "I have to go because that's better for you"...

I wanted to walk hand in hand.
I wanted to listen your favorite band.
I wanted to kiss on the streets..
I wanted to be unforgettable under the sheets.

You break my heart every day,
I feel, I shouldn't waste more time to stay.
You should let me go, that would be better for you.
Just say "I have to go because that's better for you"...

I hate, that our relationship couldn't be longer.
And I hate, that the world is so cruel.
But we aren't on the same level,
so I know, it wouldn't be a good romantic novel...

You break my heart every day,
I feel, I shouldn't waste more time to stay.
You should let me go, that would be better for you.
Just say "I have to go because that's better for you"
Just say "I have to go because that's better for you"...
 Because it won't be a good romantic novel...

Folyamatosság

Boldogtalanság szüli ezt a pillanatot
Miközben haldoklik a kapcsolatom
azt hiszem itt megtalálom a válaszom
Pedig csak a szívem bánatát vázolom

Csapda

Futni a lehetetlenbe minden áron... Ez lennék én... Tudva tudván, hogy a kilátástalanság uralkodik majd életemben, mégis beletáncoltam ismételten egy hasonló szituációba, mint amiben régen is voltam. Évekkel később, amikor már végre elértem azt, hogy uralkodhassak magam felett, megint titkolózás övezte korlátok közé vagyok szorítva.

Reménytelen Ragaszkodás

Homály fedi a jelenem, minden olyan lehetetlen körülöttem
Egyetlen öröm az életemben, a múltam, melyben számodra sokat jelentettem.
Most csak egy helyben toporgok, előrébb sehogy sem jutok,
Bár történtek változások, de nélküled mind csak kínzások

Örök Múzsája lelkemnek, okozója minden tettemnek
Minden hangnak, szónak, mondatnak, melyek papírra leheltetnek
Minden mozdulatnak, érintésnek, érzelemnek, melyek megjelennek.
De még sejtelmes jele sem mutatkozik a tiszta értelemnek.

Hogy lehet, hogy szeretek valakit, akit oly régen nem láttam?
Hogy lelet, hogy szeretek valakit, akivel már rég szakítottam?
Hogy lehet, hogy szeretnék mellette lenni, még akkor is ha elképzelhetetlen?
Hogy lehet, hogy még mindig várom a napot, hogy újra szeressen?

Szerelmes lennék tényleg, vagy csak csupán reménytelen?

Lépj!

Csodákat nem tehetek,
A lehetőségek magukkal értetődőek.
Várni nem tudok, hogy ezt megértsd,
Úgyhogy ha lehet akkor csak segíts
Azzal, hogy nem zsarolsz állandóan,
Mert rossz lesz neked ebben a háborúban.
Lépj valamilyen irányba kérlek,
Nem vagyok híve az állandó szenvedésnek.
Lépj, előre vagy hátra, ez csak rajtad áll,
De csodát tőlem még véletlen se várj!!

Csapás

A fejem állandóan csak zsong
Kéne egy hatalmas dorong
Koponyán csapni vele,
Hogy csönd legyen végre.
Mert kezd elviselhetetlen lenni,
A pohár csordulásig telni,
És egy vulkán erejű balhéban kitörni.

Hittem, elbuktam. ..

Összetörték pici szívem
Az élettől is elment a kedvem
Azt hittem újra rám talált a remény
De helyette pofán csapott, és
megtanította h az élet kemény

Hívogató szava hirtelen elillant
Vissza többé sosem pillant
Néma tűzben hullok teljen porrá  
Csalódottan tekintek vissza ő rá
Nyomorba gyötört, s így váltam hamuvá

Állapotok...

A jelek mindig zavarosak
Az álmok állandóan elmúlnak
reményekkel telve tovább állnak
Semmit se törődve azzal, amit a múltban láttak

Állj elém, és mondd, hogy szeretsz
Ennyi kéne és ott lennék veled
De tudom, hogy már enyém nem lehetsz
Mert szíved láncát már máshoz verted

Egy helyben állok, pont mint régen
Nem is láttalak az elmúlt évben
Lehet jobb is így, kevésbé fáj
Hogy nincs többé ott, a várj

Egyedül összegörnyedve fekszem az ágyon
Miközben nem jön szememre az álom
Elnyom mindent ez a szörnyű magány
Sötétség árad szét a testem minden pontján
Porrá hullik minden amiben eddig hittem
És nem marad más csak én és a jelen
Amiben nincs más csak kétely, mint elem...