Mindenkinek megvan a saját története, hogy miként vált azzá, aki jelenleg... Ehhez hasonlóan számomra is jutott néhány mesélni való az utókor számára.
Hogy hány évesen merészkedem meghozni azt a döntést, hogy ezt meg is osszam veletek?
Mindössze 19 évesen.
És, hogy miért?
Talán azért, mert abban reménykedem, hogy megtalálom a választ arra, hogy ki is vagyok én. Vagy csak azért, mert félek, hogy egyszer elveszítem azokat az emlékeket, amelyek megerősítik bennem, hogy van értelme küzdeni, azután is, ha elbukunk, újra meg újra... A személyiségünk állandóan formálódik, attól függően, hogy ki a családunk, kik a barátaink, vagy hogy kik az ellenségeink és még rengeteg másik tényező, mint például az is, hogy milyen dolgokon megyünk keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése