Szösszenet

Vágyak. Álmok. Célok. Mind létezik, mind elérhető és mindegyikért meg kell küzdeni. Ha valami gond nélkül az öledbe hullik, fontold meg jól, hogy elfogadod-e, mert az ilyen esélyeket bár butaság kihagyni, de tudd, hogy ami "könnyen jön, az könnyen is megy". Gyakran az ilyen dolgok magukkal hordoznak számos buktatót, amik csak a későbbiekben fognak megjelenni, természetesen akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá. Mérlegelni kell, hogy mi az, ami megéri a kockázatot, és mi az, ami nem. Ennyin áll, vagy bukik a dolog. Az élet is egy business, "valamit valamiért" alapon működik, annyi eltéréssel, hogy ebben az üzleti szférában a véletlenen múlik minden.

Elmélkedés az emlékekről

Emlékek, amelyek meghatározzák, hogy kik vagyunk, amelyek nélkül csak bolyongó ártatlan egyedek lennénk az élet útvesztőjében. Enélkül minden olyan semleges lenne. Nem lennének tapasztalataink, tanulságaink, barátaink, párkapcsolataink... ÉLETÜNK. Kellenek az emlékek ahhoz, hogy azok lehessünk, akikké válnunk kell, akikké válni akarunk. Kell hogy új dolgokat ismerjünk meg, de nem úgy, hogy közben minden egyes nap ugyanazt tekintsük újnak. Szükségünk van a múltunkra, a jelenünkre...

Tételezzük azt, hogy minden egyes ember ezen a földön amikor reggel felébred, egyedül csak a nevét tudja és azt, hogy hol dolgozik és hogy ott mi a teendője.
- Miből állna a napja?
A lehetőségek tára szinte végtelen. De mégis az egész olyan egyhangú és elszomorító.
Most az egyik általam feltételezett variációt leírom:
Reggel felébred, elvégzi a szükségletének  megfelelő intézkedéseket, elmegy a munkahelyre, beszélget, talán barátkozik, dolgozik, majd bevásárol, eszik, iszik, ha marad még ideje elmegy szórakozni egy kicsit, majd pedig hazamegy és lefekszik aludni.
Persze valahol ez is jól hangzik, hiszen nincsenek függő tényezők, nincsenek problémák, amelyek a kapcsolatokból fakadnak, minden ami csak az életében van, az ideiglenes, kivéve azt a pár dolgok, amire emlékszik (neve, munkahelye, teendője).

Talán az emlékek adnak egyfajta állandóságot?

Ez sem teljesen igaz. Viszont egy biztos, akárhogy is nézzük, a barátságok kialakulásához, a szerelemhez idő kell, mint ahogy az élet legtöbb történéséhez. A jó és rossz emlékek formálnak minket azzá, akik a jelenben vagyunk. Még akkor is, ha sokszor legszívesebben elfelejtenénk minden olyan dolgot, amely fájdalmat okozott számunkra. Kell, hogy következtetéseket tudjunk levonni a múltunkból, hogy a mostban azok lehessünk, akik valójában vagyunk, nem csak egy programozott, cselekvőképes "áldozat"...