Idővesztve

Már nem sikítva riadok fel álmomból keresve Téged
Már nem álmodom arról, hogy ismét együtt leszek veled
Már nem érzem azt, hogy még mindig szeretnélek
Jelenleg nem érzek semmit, nincsenek érzelmek

Halovány vagy már számomra és elérhetetlen
Bár olykor még mindig nehéz ezt beismernem
Hiszen vannak napok amikor még nem ezt érzem
Ilyenkor visszaránt a múlt és az emlékezetem

Így lyukadtam ki oda, hogy nem tudom mi van velem
Egyszer elragad és magával repít a szerelem
Máskor pedig mint a döglött madár a földre esek
És csak egy személy van aki ettől képes lenne megmenteni engem
De Ő nincs már egy ideje mellettem...

BFF

Kilencedikesek voltunk mikor megismerkedtünk
Lehetetlennek találtam, hogy mi barátok leszünk
Egyszer aztán, buszozás közben egy jót beszélgettünk
Majd megfogattuk, hogy ezentúl a buszon együtt ülünk...
Igy kezdődött a mi kis történetünk és sosem gondoltuk, hogy még 4 év múlva is együtt hülyéskedünk.

?!

Szeretlek!

Sajnos meg kell maradnod névtelennek,
De tudd, hogy Téged el sosem felejtelek.
Egy romantikus film után Te vagy az első gondolatom
És fáj, hogy Te vagy az egyetlen, akinek ezt el nem mondhatom
Úgy taszítasz el magadtól mint mágnes a két negatív pólusát
Mégis szívem szétszedhetetlenül tapad hozzád.
Megmagyarázhatatlan számomra ez a vonzódás
Sosem éreztem ezt ezelőtt, Te ettől is vagy más.
Olyan vagy számomra, mint a drog, a függőnek
Egy kicsi elég belőled és máris ismét visszaesek.
Ha nem lennék ilyen bátortalan, hidd el, visszaszereznélek,
Mert a világon mindennél jobban csak Téged SZERETLEK!

Játék, halál...

Egy jól célzott lövés, csupán ennyi, és máris a földre terülve leheled ki lelkednek utolsó darabkáját... Bár olykor ez a lehetőség tűnik a legegyszerűbbnek, mégis annyi más opció van még, amellyel véget tudunk vetni életünknek.
Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés.
Az egyik legkézenfekvőbb eset, amikor a gyógyszer túladagolás apró kis észrevehetetlen mellékhatásaként örök álomba szenderedünk. De említhetnénk még az akasztást, a giotint, a fulladást, az érfelvágást és a szabadesést....
Viszont ezek ellentmondanak az én elképzelésemnek, azzal, hogy ezen utóbbi esetekben fájdalmat okozol magadnak... miközben mindvégig az egész procedúrával az a cél, hogy felszabadulj és megszabadulj az élet által okozott kellemetlenségektől.
Hisz tudjuk.
A játék meg van írva, nekünk csak játszanunk kell. Lépésről lépésre, darabkáról darabkára, mindaddig, amíg le nem jár az időnk. Viszont ebben a tökéletes grafikával ellátott 4D-s valóságban: nincsenek különböző cheat-ek amelyek segítségével könnyebben átvészelhetnénk bizonyos élethelyzeteket, nem létezik a "save game", hogy bármikor újrakezdhessük onnan, ahol azelőtt befejeztük, nincs visszaút és újrajátszás.

Ha egyszer lejár a játékra szánt időd, akkor nincs tovább, de tudnod kell, hogy még élsz és küzdesz, addig csak egy vagy a sok közül, viszont holtan már egy senki vagy a rengetegben....