Játék, halál...

Egy jól célzott lövés, csupán ennyi, és máris a földre terülve leheled ki lelkednek utolsó darabkáját... Bár olykor ez a lehetőség tűnik a legegyszerűbbnek, mégis annyi más opció van még, amellyel véget tudunk vetni életünknek.
Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés.
Az egyik legkézenfekvőbb eset, amikor a gyógyszer túladagolás apró kis észrevehetetlen mellékhatásaként örök álomba szenderedünk. De említhetnénk még az akasztást, a giotint, a fulladást, az érfelvágást és a szabadesést....
Viszont ezek ellentmondanak az én elképzelésemnek, azzal, hogy ezen utóbbi esetekben fájdalmat okozol magadnak... miközben mindvégig az egész procedúrával az a cél, hogy felszabadulj és megszabadulj az élet által okozott kellemetlenségektől.
Hisz tudjuk.
A játék meg van írva, nekünk csak játszanunk kell. Lépésről lépésre, darabkáról darabkára, mindaddig, amíg le nem jár az időnk. Viszont ebben a tökéletes grafikával ellátott 4D-s valóságban: nincsenek különböző cheat-ek amelyek segítségével könnyebben átvészelhetnénk bizonyos élethelyzeteket, nem létezik a "save game", hogy bármikor újrakezdhessük onnan, ahol azelőtt befejeztük, nincs visszaút és újrajátszás.

Ha egyszer lejár a játékra szánt időd, akkor nincs tovább, de tudnod kell, hogy még élsz és küzdesz, addig csak egy vagy a sok közül, viszont holtan már egy senki vagy a rengetegben....