Amikor már magad sem tudod hogy ki vagy, csak ülsz, és nézel ki bambán a fejedből. Nem tudod mi tévő legyél.
Nézel, de már látni sem látsz. Nem látod a lehetőségeket, az esélyeket, de még a megváltást sem.
Nincs semmid sem.
Üres vagy. Legfőképpen belülről.
Már lassan érezni sem tudsz. A düh mely eddig benned volt lassacskán szerte foszlik, mint a túlhajszolt anyag.
Nem vagy semmi, csupán egy robot, aki tengődik az élet útvesztőjében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése