- Még érzem puha ajkát számon,
Még meleg a helye az ágyon.
Mégis most már mással látom
S nem lesz többé a párom.
Fájó pontja szívünknek,
Hogyha többé már nem szeretnek.
Olyan nehéz elfogadni
És mindebbe beletörődni -
Mikor elkezdtem eme versem
Még darabokban volt a szívem
De most már kezdem elfeledni,
Hogy milyen érzés padlón lenni...
Bár még olykor görcsbe rándul a gyomrom,
Ha látom, de most már ezt sem bánom
Mert tudom, hogy elmúlik egyszer
Még akkor is, ha nincsen rá gyógyszer.
Eb csont beforr, az idő pörög
És a Földdel én is tovább gördülök.
Kőbe vésett múltam hátrahagyom
Sorsomat pedig, a jövőre bízom.
Új lapot kezdek életem könyvében
Bár tudom, nem fog menni könnyen,
De bízom a változás újító szelében
A jövő által okozott pozitív meglepetésekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése