Kagyvasz-kotyvasz

Hiányzol...!
Szeretném ha végre normális életem lehetne, semmiféle bujkálás vagy lebukás veszélye nélkül, csak élni és megélni a pillanatokat.
Olykor utálom, hogy szeretlek, mert ez a szeretet mindkettőnk számára fájdalmas.
Nem vagyok jó az érzelmeim kimutatásában! Ez tény! Viszont ha még ebből is vissza kell hogy fogjam magam teljesen elveszek...
Hiányzol! Szeretném ha több napot együtt tudnánk tölteni, ha jobban ismerhetnélek, ha a kedvedben tudnék járni. Ha a karjaid közt aludhatnék el... :'(
Közelegnek az ünnepek, és ismételten "egyedül" kell töltenem, mint két évvel ezelőtt is. Van egy párom, de nem tudok vele lenni...
Szokták kérdezni a kisgyerekeket, hogy mit hozzon nektek a Jézuska?
Az én válaszom az lenne: Őt!
Hogy miért, magam sem tudom. Annyira különbözőek vagyunk, nem illünk össze... Mégsem tudom elengedni... Mégis mindig bennem van az érzés, hogy küzdenem kell érte... Talán pontosan ezért... Olyan vagyok mint egy rossz pasi... Az kell, amiért meg kell, hogy küzdjek... De ez általában nem igaz Rám!!! Miért pont most lenne??? Szeretem a könnyen kapott dolgokat! Nem értem magam, nem értek már semmit! A régebben felmerülő bölcseleti gondolataim is kihaltak már...
Üres vagyok...
Szomorú...
Magányos...

Oktalanul!

Hajnal

Napok telnek el anélkül, hogy bármi értelmes történne velem. Lassan megint elfelejtem milyen élni... Minden rendelkezésemre áll ahhoz, hogy boldog legyek, mégis sikerül engednem a kísértésnek. Másfél hónappal ezelőtt nem ismertem azt a szót, hogy lehetetlen, csak mentem a fejem után és tettem, amit a szívem, a vehemenciám, a testem és a gondolatom kívánt. Csupán azért, mert ismét tudtam remélni!
- Bár írói hajlamom a boldogság hevében általában tovaszáll, mégsem bántam, hogy egy ideig nem "kellett" kiöntenem a szívemet a blogomnak. - 
Hittem, hogy ezúttal okosabban fogok cselekedni és nem lyukadok ki ott, hogy a tetteim és a múltam megismétlik önmagukat. Mintha a sorsom meg akarna leckéztetni... Hogy végre észrevegyem, nincs olyan, hogy büntetlenül, következmények nélkül "szórakozz". A szeretetnek, szerelemnek mindig ára van. Te döntöd el, hogy képes vagy-e mindent feladni érte, vagy hogy meddig vagy hajlandó elmenni azért, hogy  megments azt. Még akkor is, ha tudod, hogy az esélytelenek játszmájába kezdtél bele.

Rebekah Mikaelson -> The Originals

"We are the strongest creatures in the world, and yet we are damaged beyond repair. We live without hope, but we will never die. We are the definition of cursed - always and forever."

1. fejezet (Miért?)

Mindenkinek megvan a saját története, hogy miként vált azzá, aki jelenleg... Ehhez hasonlóan számomra is jutott néhány mesélni való az utókor számára.
Hogy hány évesen merészkedem meghozni azt a döntést, hogy ezt meg is osszam veletek?
Mindössze 19 évesen.
És, hogy miért?
Talán azért, mert abban reménykedem, hogy megtalálom a választ arra, hogy ki is vagyok én. Vagy csak azért, mert félek, hogy egyszer elveszítem azokat az emlékeket, amelyek megerősítik bennem, hogy van értelme küzdeni, azután is, ha elbukunk, újra meg újra... A személyiségünk állandóan formálódik, attól függően, hogy ki a családunk, kik a barátaink, vagy hogy kik az ellenségeink és még rengeteg másik tényező, mint például az is, hogy milyen dolgokon megyünk keresztül...