A jelek mindig zavarosak
Az álmok állandóan elmúlnak
reményekkel telve tovább állnak
Semmit se törődve azzal, amit a múltban láttak
Állj elém, és mondd, hogy szeretsz
Ennyi kéne és ott lennék veled
De tudom, hogy már enyém nem lehetsz
Mert szíved láncát már máshoz verted
Egy helyben állok, pont mint régen
Nem is láttalak az elmúlt évben
Lehet jobb is így, kevésbé fáj
Hogy nincs többé ott, a várj
Egyedül összegörnyedve fekszem az ágyon
Miközben nem jön szememre az álom
Elnyom mindent ez a szörnyű magány
Sötétség árad szét a testem minden pontján
Porrá hullik minden amiben eddig hittem
És nem marad más csak én és a jelen
Amiben nincs más csak kétely, mint elem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése