Homály fedi a jelenem, minden olyan lehetetlen körülöttem
Egyetlen öröm az életemben, a múltam, melyben számodra sokat jelentettem.
Most csak egy helyben toporgok, előrébb sehogy sem jutok,
Bár történtek változások, de nélküled mind csak kínzások
Örök Múzsája lelkemnek, okozója minden tettemnek
Minden hangnak, szónak, mondatnak, melyek papírra leheltetnek
Minden mozdulatnak, érintésnek, érzelemnek, melyek megjelennek.
De még sejtelmes jele sem mutatkozik a tiszta értelemnek.
Hogy lehet, hogy szeretek valakit, akit oly régen nem láttam?
Hogy lelet, hogy szeretek valakit, akivel már rég szakítottam?
Hogy lehet, hogy szeretnék mellette lenni, még akkor is ha elképzelhetetlen?
Hogy lehet, hogy még mindig várom a napot, hogy újra szeressen?
Szerelmes lennék tényleg, vagy csak csupán reménytelen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése