Akármilyen jó vagy, akármennyire szeretlek
De kezdem a dühtől elveszíteni a fejemet.
S tudom, annak semmi értelme nem lenne,
De ez már gyűlik bennem több mint egy hete.
Lassan kezdem feladni a harcot,
Hogy leküzdjek minden felmerülő gondot.
Nincs már erőm ahhoz, hogy tomboljak,
Csak annyi, hogy egy utolsót kívánjak.
Egyet akarok, s csupán egyet,
Hogy utoljára vele lehessek,
Azzal ki engem harcba kényszerített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése