2012. december 11., kedd

Megoldás a változás?


Próbálok melletted lenni, de ez lehetetlen.
Mi tévő legyek, ha már nincs reményem?
Eltaszítasz magadtól, még ha nem is érzed
Ezért is döntöttem úgy, hogy félre lépek.

Nem bántasz meg, csak sokszor nem értelek.
Ezért is hagylak egy kicsit élni Téged.
Hagyom, hogy elgondolkodj, hogy éld az életed,
És ha készen állsz, azon nyomban visszatérek.

Félre lépek, arrébb állok és csak várok.
Várok, még akkor is ha belebolondulok,
Hiszen türelmem véges, ezt Te is tudhatod,
Talán ezért is jellemző, hogy visszaszámlálok.

De most ellent mondok a természetemnek,
Reményt adva egy új kezdetnek.
Várok... S ezúttal nem rinyálok.
Várok, még egy jelre nem találok.

Egy sugallatra mely megsúgja,
Mit tegyek másnapra virradva.
Mely elárulja nekem a megoldást,
Hogy leküzdjem ezen problémát.

De addig is várok, félre állok...
Ha homokórákkal is álmodok,
Hagyom dolgozni az idő kerekét
S várom a változás újító szelét.

1 megjegyzés: