Hiányzik valami az életemből, vagy úgy is mondhatnám, valaki... Egy személy, kit a szívemből szeretek és viszont szeret engem. Egy hely, ahol kettesben lehetek vele. Egy idő, mely megáll, ha a szemébe nézek. Egy csók, melytől hevesebben ver a szívem.
Vágyódom azután, hogy esténként megölelhessem, hogy hozzábújhassak és a fülébe súgjam, hogy SZERETLEK. Majd puha, méz édes csókjaival álmodjam végig az estéket, és mikor felébredek, tudjam, hogy az álmaim nem elérhetetlenek. Nem foglalkozni a múlttal, csak a jelennel és a jövőnkkel, tervezgetni, hogy együtt miként töltjük el. Hol boldogan és nevetve, hol szomorúan és sírva, de a másiknak mindig támaszt nyújtva. Szeretném, ha az életem része lenne, nem csak egy darabka belőle.
Ez megszüntetné meg a bennem rejlő ürességet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése