Fáj?? Fáj...

Megtörtem...

Hiába is próbálom tagadni.

Egy élet veszett ki belőlem. Az öröm amely bennem volt valahányszor a vele eltöltött szép pillanatokra gondoltam már csak szomorúsággal telített keserédesként derengnek fel, mert tudom, hogy már soha többet nem lehet bennük részem.

Lezárult egy fejezet, de én még mindig nem tudok teljesen tovább lépni.

Valami kis aprócska dolog visszatart, mintha egy bilincs segítségével akarnának valamihez/valakihez örökre hozzákapcsolni. Elhalványul minden körültettem, a színes képek amelyekkel nap mint nap találkozok egyre inkább szürkébbnek látszanak. A dolgokat amelyeket régen csodásnak, felettébb gyönyörűnek láttam, már nem tűnnek annak. A csillogás, amely régen fellelhető volt a szemeimben, már egy ideje mattá fakult. Az a bájos mosoly amellyel valaha rendelkeztem, sosem lesz már ugyanolyan.

Ugyanolyan, mint amikor még a szerelem fűtötte minden egyes porcikám.