Talán sosem én voltam az a személy, akinek hatására a szíve mélyebb dobbanásba kezdett. Talán csak egy bábu voltam a TÁRSasjátékban. És a következő dobás után az én sorsom a kiesés lett, elvesztettem a PÁRbajt. A rossz játékos voltam. Talán nem harcoltam eléggé? Nem hinném, hogy ez lett volna a probléma. Egyszerűen csak a szerencsém elszállt. Csupán csak egyetlen dobáson múlt, mint minden az életben, de amint a kocka fordult és rossz oldalára ért az én játékom is véget ért.
"A szerencse forgandó" és a "kocka el van vetve", mert ami "késik, nem múlik"... "A türelem rózsát terem", nagyon remélem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése