2013. szeptember 30., hétfő

A kísértés

Azt hittem idővel sikerül elfelejtenem
De a hangja hallatán rájöttem hogy ez lehetetlen
Hiszen örökre bevéste magát a szívembe
És mikor elhagyott kitépett egy darabot belőle
Csak egy űr maradt, amelyet pótolhatatlanná tett
És más nincs, aki kitölthetné e helyet
Ő az egyetlen, aki rendelkezik vele
Így nem tudok mást szeretni Őhelyette
Ő jár a fejemben hiába is tagadnom
Körülötte forog minden gondolatom
Ő a társ akire mindig is vártam,
A szerető, kinél jobbra sose vágytam
Puha karjának szorításában elvesznék örökre
Leélnem az életem a mellkasán feküdve
Megadnék neki mindent amit csak szeretne
Nem kérnék mást csak hogy szeressen cserébe
Ennyit kérnék semmi többet
Hogy leélhessük együtt az életünket.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése